| A paloták legnagyobbikai a Kr. e. 17. században épültek Knósszoszban, Malliában és Phaisztoszban. Alaprajzuk nagyon bonyolult és zavaros. A bonyolult alaprajz a palota lakóinak nyugtalan életét fejezi ki, az áttekinthetetlen folyosók pedig állhatatlanságukat. A görög hagyományok labirintusként emlegetik, annak alapján, mert a palota díszítőelemei közül a leggyakoribb a kettős bárd (labrüsz). A palota közepén egy nagy téglalap alakú udvar áll, ami kelet-nyugati irányban fekszik és rituális célokra szolgált, ezt a lakosztályok szövevényes rendszerei övezik, ezen kívül helyezkedtek el a palota helyiségei. Ezek a helyiségek nem hasonlítottak egymásra, volt fedett és nyitott is, egyik részéhez verendák és tornácok csatlakoztak, másikban medencék álltak, voltak közülük négyzet és téglalap alakúak, világosak, sötétek és félhomályba borulók. Voltak olyanok is, amelynek közepén vagy falai mentén oszlopok sorakoztak.
Knószoszi palota trónterme
Knószoszi palota trónterme
Az, ami ezeket a termeket összekötötte, az a mozgás volt, amely átjárta őket. Vannak itt dísztermek, fürdő- és hálószobák, műhelyek, pinceraktárak. A csatornahálózat, a gazdagság és a pompa nyomai arról tanúskodnak, hogy az építészet a kényelemre helyezte a hangsúlyt. Az emeleteket lépcsők kötötték össze egymással. A vízszintes födémgerendázatot tartó oszlopok teljes mértékben hasonlítanak a később kialakult dór oszlopfőre.
A helyiségek megtervezésénél fontos szerepet játszottak az oszlopok. Támasztékul szolgáltak és tagolták a belső teret. A krétai oszlopok fából készültek, lefelé keskenyedtek és gyakran zegzug-vonalas minta díszítette őket.
Szobrászat [szerkesztés]
Krétán nem találtak nagyobb szobrokat, de bronzból, aranyból, elefántcsontból,zsírkőből és terrakottából készült apró dísztárgyakat igen.
A kígyóistennő knósszoszi palotában talált szobra még tükrözi a közel-keleti hagyományok hatását, de ugyanakkor az i. e. 15. századi Kréta Minószi kultúra világának teljes fogalmát.
Az Imádkozó férfi szobrocskája első pillantásra nézelődő embernek látszik, ám vallásos rendeltetése volt. Csakúgy, mint a bikafej formájú edénynek, ami a bikakultusz tárgyi megnyilvánulása.
Spárta közeléből kerültek elő a vaphiói aranyserlegek. Ezeken már a térábrázolás is látszik. Teljesen eltérnek az egykorú mezoptámiai és egyiptomi ábrázolásoktól: a távolban lévő fa kisebb a bikánál. Ez elképzelhetetlen lett volna az ókorban más helyen.
Festészet [szerkesztés]
Női alak profilban, knószoszi falfestmény
Női alak profilban, knószoszi falfestmény
A paloták festett dekorációja freskótechnikával készült, de festett reliefek is díszítették a falakat. Az embereket, állatokat természethűen, minden erőfeszítéstől mentes mozdbizonyulatokkal, akcióban ábrázolták.
Igen változatos, tarka képet mutat a krétai kerámia festett dekorációja is, amelyben az egyszerű díszítőelemektől a tengeri növény- és állatábrázolásokig szinte minden megtalálható. A régi Krétán a művészetnek széles témaköre volt. Láthatunk itt: ünnepi felvonulásokat, elegáns nőkkel, rugalmas testű, karcsú ifjakat, akik korsókat hordoznak, ha ez tuti küzdenek bikákkal. Láthatók sáfrányt szedő alakok, vagy éppen macska is, amint egy fácánra lesve oson. Szívesen ábrázolták e művészek a vízalatti világot is vízinövényekkel és szárnyas halakkal.
A krétai vázák finom művészi ízléről tanúskodnak. Némelyik kehely alakú, vagy vékony falú. A Kamaresz-stílusú, korai minószi vázák a i. e. 2. évezred elejéről származnak, kétszínűek, szabad növényi minták díszítik őket, melyeknek lekerekített sziromleveleik és körbefutó vonalritmikájuk volt. Gyakori motívum a kettős spirál, ami az élet szimbóluma. E stílus legjobb példája a tintahalat ábrázoló polipos vagy gurniai váza. A tintahal nemcsak mint egyszerű rajz jelenik meg az edényen, hanem körül is öleli azt. A váza formája lekerekített körvonalaival és füleivel is kitűnő összhangabn van az állat mintájával. Itt mindent hullámzó, lendületes vonalak fejeznek ki, ezekkel érzékeltette a krétai művész az életet. Ez a polipos váza azt bizonyítja, hogy a kultúrák apró tárgyakból is műértéket tudtak teremteni. A méloszi vázán is - amit egy tulipán mintája díszít - a virág körvonala simul az edény falához. A körvonalak lágy hullámzása harmóniát teremt a tárgy és a dekoráció között.
A krétai festők bámulatos érzéket fejlesztettek ki a színek és a vonalak iránt. Az élénk, világos színeket kedvelték, a halványkék hátteret, ami a mélység benyomását kelti. Kompozícióikat szívesen állították össze kiegészítő színekből: rózsaszínből és zöldből, vagy világoskékből és sárgából. Vonalvezetésük könnyed és szabad, a lüktető életet fejezik ki hullámzó mozgásukkal. Ez a vonalvezetés azért vonzotta annyira a krétai művészeket, mert a márvány erezetére emlékeztetett, és úgy hatott, mintha természetes lenne.
A krétai művészet alkotóereje fokozatosan elapadt. Ám túl hosszú ideig volt jelen ahhoz, hogy hatás nélkül múljék el. Legelőször a Kykládok szigetcsoportjain lévő kykladikus kultúrát befolyásolta jelentősen, majd a helladikus kultúrát, ami a mükénéi kultúra közvetlen előzménye. A civilizáció fokozatos pusztulásával egyidőben vették át az akhájok a hatalmat. A "'pelaszgok'" eltűntek a történelem színpadáról. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
